Ne félj mesélni, avagy a storytelling a gyakorlatban

A storytelling nem más, mint stand-up… csak írásban!

 

A storytelling, azaz történetmesélés alapú értékesítéstámogató tartalommarketing azért olyan nagyszerű eszköz, mert a célközönséged egy bizonyos, meghatározott igényére és/vagy problémájára van kihegyezve, amit – minő csoda!- éppen  a te terméked vagy szolgáltatásod fog bibitapaszolni!

(A bejegyzés nyomokban irodalmi áttekintést, csipetnyi humort, két checklistet, és egy pontokba szedett gyakorlati útmutatást tartalmaz. Bónuszként a  végén még azt is megtudod, hogy én hogyan dolgoztam volna fel a posztban vázolt témát. Mindez egy hosszabb lélegzetű ebédszünet és az utána következő cappuccinó mellett lazán fogyasztható olvasmány. Saccperkábé tíz perc a csatolmánnyal együtt, de lemértem a kedvedért: 09:08:42.)

Ha ezt az eszközt alkalmazod, esélye sincs annak, hogy félrecsúszik az üzenet…. feltéve, ha jól van megírva a történeted, azaz nem a termékedről/szolgáltatásodról szól, hanem a célközönségednek ama bibijéről.

Az, hogy miképp tudod orvosolni a bibit, sokkal kevesebb hangsúlyt kap… és ez így van jól.

Tehát, történetmesélés. Mielőtt a lényegre térnék, teszek egy kis kitérőt az irodalom felé, nemsokára azt is meglátod, hogy miért lesz fontos ez a pár bekezdésnyi kiruccanás.

Háry János és Münchausen báró. Ki ne ismerné hajmeresztően fura és hihetetlen kalandjaikat, melyeket az irodalom őrzött meg számunkra. Sokan hiszik, hogy kitalált figurák, pedig a két nagy „hazudozó” valóban élt.

Az igazi Háryról jóval kevesebbet tudunk; Garay János Az obsitos vitéz (1888) című költeményében foglalta össze az exhuszár kalandjait, aki végül Kodály Zoltán feldolgozásában (1926) vált afféle nemzeti hőssé. Bár erőst hasonlított Münchausen báró kalandjaira, de magyar nyelven szólt, az akkori magyarországi aktuálpolitikát -is- figurázta ki, és természetesen mindig a furfangos Háry győzedelmeskedett az osztrák császár vagy éppen Napóleon felett. Mintha Hermészt és Odüsszeuszt gyúrta volna egybe a magyar mítoszgyár, aki értünk, egyszeriszegényemberekért szépíti a valóságot.

 

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báróról többet tudunk; 1720. május 11-én született Alsó-Szászországban. Katonatisztként szolgált, mulatságos és meghökkentő történeteivel szórakoztatta a hallgatóságát. Történeteiben a valóság és a fantázia oly módon keveredett, hogy akár hihetőnek is tűnt; neve egybeforrt a lódítással, nagyotmondással. (Olyannyira, hogy egy pszichés betegséget is róla neveztek el; a Münchausen-szindrómában szenvedők képesek még a laboreredményeiket is meghamisítani, csak hogy figyelemhez jussanak.)

 

Hogy miért pont őket ráncigálom elő? Hogy jön két, ma már archaikusnak számító simlikirály a huszonegyedik századi tartalommarketinghez?

 

Nos, az, hogy ennyi év távlatából is megőrizte alakjukat az emlékezet, az a selfbranding igazi csodája. Valamit nagyon jól csináltak és valamit nagyon jó érzékkel ragadtak meg történetíróik. Hogy mit?

Felismerték azt, hogy mi, azaz a Nép mire vágyik!

Mind Háry, mind Münchausen abból csinált magának kvázikarriert és nimbuszt, hogy kiszolgálta a közönség hihetetlennek tűnő kalandok iránti igényét. Háry esetében a nemzeti öntudat kifejeződése, a mindenkori elnyomók, zsarnokok elleni lázadás és az elnyomók, zsarnokok megszégyenítése, kifigurázása voltak a bónusz-nyomógombok.

Ez utóbbi attitűd a hazai humor egyik alaptézise lett; a teljesség igénye nélkül, de Kabostól Hofin, a Markos-Nádason és Sason át, Nagy Bandón keresztül a „sóderklub-sztendáp” előadásokig mindenki gyakorolja, több-kevesebb sikerrel. Maga a stand-up sem csinál mást, mint hogy elmesél egy sztorit; megfűszerezi, kiszínezi, eladhatóbbá teszi, mintha csak simán elmondaná azt, hogy mi történt valójában.

 

Félreértés ne essék, a storytelling nem hazugság, a tartalommarketinged nem hazudik, nem állít valótlant!

Pusztán a hagyományos reklámkultúrától eltérő megközelítést alkalmaz; emberibbet, életszerűbbet, át- és megélhető, hiteles és megalapozott fordulatot, ami éppen ettől válik vonzóvá az olvasó, a Te olvasód számára is.

Óriási különbség van ugyanis egy történet szimpla elmondása és elmesélése között. Manapság az online médiában például az influencerek teszik ugyanezt a közösségi oldalakon. Kapnak egy reklámozandó terméket vagy szolgáltatást a megbízójuktól és úgy mondanak el egy sztorit, ami velük esett meg vagy „velük esett meg”, hogy a történetbe beleszövik az adott termék vagy szolgáltatás értékét és előnyeit.
Mindezt teszik populáris és szórakoztató stílusban, az átlagfogyasztó számára is feldolgozható kontextusban úgy, hogy az általában fel sem ismeri, hogy valójában egy reklámot fogyasztott el tele szájjal, és még repetát is kér belőle!

 

És most következik a gyakorlati rész, ahogy ígértem!

 

Alapfelvetés:

• routerek kereskedelmével foglalkozol
• nyilván, el szeretnéd adni
• ugyanakkor az információs technológia egy olyan terület, ahol rengeteg versenytárssal kell megküzdened
• ráadásul ugyanazokat a termékeket forgalmazzátok,
• talán még a beszállítóitok is ugyanazok.

 

Kérdés: hogyan veszed rá a honlapod, facebook oldalad látogatóit, hogy nálad vegyék meg ugyanazt a routert, amit bárhol máshol is megvehetnének?!

 

Checklist#1:

• persze, hogy jó a terméked, de XY és ZG is ugyanezt fogja tolni, szóval, ezt hagyjuk inkább
• persze, hogy szüksége van rá a potenciális vásárlódnak, különben nem írta volna be a gugliba, hogy routert keres és nem dobta volna neki ki  a net a Te weboldalad, fészed, szóval, nem kell a szájába rágni, hogy mire van szüksége. Pontosan tudja!
• persze, hogy akciózol, naná, hogy akciózol. Mindenki akciózik. Jó esetben van egy kampánytervező naptárad és minden jelesebb névnapot, ünnepet és eseményt megakciózol, mer’ az kell
• persze, hogy a te üzleted könnyen és gyorsan megközelíthető és az eladóid felkészültek, értenek a szakmájukhoz és vannak olyan ügyesek és okosak, hogy nem támadják le a vevőt már a bolt bejáratánál a hülyébbnél-lököttebb kérdéseikkel, hanem hagyják kibontakozni, körülnézni
• persze, hogy a házhoz szállítás is opció, ez nem téma
• persze, hogy… és még egy csomó minden más, amit felsorolhatnék itt, de nem teszem, mert nem a potenciális vevődről szól, hanem rólad és arról, hogy el akarsz neki adni valamit és ezt igyekszel minél egyszerűbbé és kényelmesebbé tenni a számára, csak hogy nálad költse el a pénzét

 

Elárulok valamit: nem fogja.

 

Miért?

 

Mert semmiben sem különbözöl a versenytársaidtól!

 

Megoldás: másként kommunikálj, mint a versenytársaid:

 

Ne a termékedet/szolgáltatásodat add el, hanem az életérzést, amit a termék/szolgáltatás hiánya, majd birtoklása generál!

 

1. E/2-ben légy szíves kommunikálni – az általános többesszám, a fenségességes Mi, már nem való a homokozóba. A monitor előtt egy, azaz 1 db ember ül  a problémáival, hozzá beszélsz, neki szólsz; érezze úgy, hogy Ő a világod közepe!
2. Vázolj fel egy hétköznapi szituációt, olyat, ami a célcsoportodat megszemélyesítő Ő számára ismerős és érzékeny téma
3. Helyezd el a szituban a „főszereplőd” azaz Őt
4. Tedd át abszurd vagy fiktív környezetbe a szituációt és/vagy használj humorbonbonokat a kontextusban… az emberek szeretnek nevetni, akár még magukon is
5. Adj a főszereplődnek companionokat, azaz társakat vagy megvédendő személyeket, pl. család, gyerek, feleség, kutya, etc…
6. Szembesítsd a „főszereplőd” egy megoldhatatlannak tűnő konfliktussal pl. a túlterhelt routere miatt akad a net elérése
7. Sorakoztasd fel a helyzetét nehezítő, körülményeit súlyosbító mumusokat és egyéb akadályokat, legyen ő a hős!
8. Tegyél fel a problémák megoldására utaló kérdéseket a történetedben, amire Ő, az olvasód válaszolni is tud, ezzel erősíted benne az azonosulást a hősöddel, aki…
9. … legyen aktív problémamegoldó – ez fontos; depresszív, siránkozó, egy helyben topogó, megmentésre váró szüzek és szüzoidok már az ötvenes-hatvanas évek óta kimentek a divatból, tehát…
10. … találtasd meg vele a megoldást vagy célozz arra, hogy megtalálta

 

Itt ezen a ponton akár kétféleképpen is lezárhatod a sztoridat:

 

1. itt ecsetelheted a terméked előnyeit, ám ezt sem narratívában teszed – tehát nem TE mondod el, hanem- a főhősöddel mondatod ki, vagy az ő gondolatai között körvonalazódik
2. kilépsz a történetedből, Te viszed a narratívát és egy vagy több az eddigitől eltérő nézőpontot is bevonsz, pl. hogy a vázolt szituáción felül mire használható még a termék, milyen egyéb problémákra nyújt megoldást. Na, itt tudsz finoman akciózni, vagy upsellezni, de nem a történetben! Pl. helyezz egy call to action gombot az oldalsávba – szerkezetileg pont ott legyen, ahol a történeted véget ér-  vagy a történeted alá és tereld át a termékoldalra az olvasód.
3. a befejezés mindig legyen pozitív, oldd fel a konfliktust, ne maradjon feszültség az olvasódban
4. a történeted és főleg a befejezés sose legyen didaktikus vagy moralizáló; mindkettő azonnali ellenállást vált ki az olvasódból!

 

Ha ügyesen csináltad, akkor:

Checklist#2:

• nem érzékeltetted vele, hogy el akarsz neki adni valamit,
• egy szót sem ejtettél arról, hogy mennyibe fog ez neki kerülni
• elszórakoztattad, pozitív energiát és érdemi információt adtál át neki a történeteddel
• egy pozitív attitűddel rendelkező „hőssel” tudott azonosulni, amilyen Ő maga is szeretne lenni, vagy hisz abban, hogy Ő ilyen karakter

 

Mindezzel a potenciális vásárlód kilépett abból a skatulyából, amit a potenciális vásárló-skatulya jelent, ezzel csökkentetted, vagy megszüntetted a pszichés terhét és egyszerű olvasóvá, azaz önmagává vált, azzá az emberré, aki döntéseket tud és akar is hozni.

Szépen, finoman elterelted őt a lényegi információhoz anélkül, hogy akár egy percig is a pénztárcájában kotorásztál volna.

 

Most pedig ülj le írni, vagy…

…szervezd ki a melót egy szövegírónak!

 

Végül, ahogy ígértem a bevezetőben, innen megtudhatod azt, hogy én hogyan írtam meg a vázolt történetet: Az énidő-router reláció