Ne dőlj bele a ghiblibe, avagy mese arról, hogyan nem lettem értékesítő

Vigyázat, iróniadús és önreflexív storytelling következik! Fogyasztása humorra fogékonyak számára javasolt.

 

Van, aki már kölökkorában tisztában van azzal, hogy mi akar lenni és nagyon tudatosan készül rá. És van olyan, aki kacskaringós úton-módon deríti fel magának és még akkor is ezer és egy pofon, kudarc és tapasztalat után érez rá arra, hogy amit alapértelmezett beállításnak gondolt, valójában egy nagyon jól hasznosítható, tanulással továbbfejleszthető skill. Esetemben a szövegírásról van szó, ez a történet pedig arról szól, hogy mi volt az első hátbarúgás, ami elindított a szakma felé.

Amikor frissen szabadultam a GYES-ről, én is, mint sokan mások, elkaptam az MLM-náthát. Látom, mosolyogsz, van is rá okod, de azért várd ki a mese végét.
A kapcsolatrendszeremből valaki ismert valakit, aki megkeresett azzal, hogy majd milyen jó lesz nekem, ha egy bizonyos cég termékeit forgalmazom/értékesítem és hogy pont olyan dinamikus, határozott, agilis emberkéket szeretne a csapatába, mint amilyen én vagyok.

Szerinted nekem, aki akkor már sokadik éve toltam a házigálya/óvoda/iskola/szülői munkaközösség kombót, mennyire szidolozta az önértékelésemet, hogy valaki pont engem akar a csapatába?!

Amikor felkap és elsodor a ghibli

 

Igen, jól látod.
Úgy megfényesedett a szemecském, hogy hozzám képest Csizmás, a kandúr, maximum a futottak még kategóriában indulhatott volna. Épp csak tollas kalapocskám nem volt, amit szorongathattam volna. Én a vadiúj igazibőrtáskám fülét szorongattam, decens kiskosztümre cseréltem a macinacit és a büfi/kajamintás pólót, mert hát, tudod, az üzleti megjelenés, az fontos.

Naná, hogy szívesen cseréltem volna az életvitelemet valami másra, valami többre, ami túlmutat azon, hogy biológiai funkcióimat kimaxolva főállású anyuskodom. Félre ne érts, imádom a srácaimat, életem leggyönyörűbb szakasza volt, amíg „szimplán” csak Anyu voltam, de sajnos, vagy sem, nem tartozom azon nők közé, akik hosszútávon megelégednek a hagyományos princípium kiteljesítésével.
Hát, gondoltam, ha már ennyire nagyra tartanak, akkor belevágok.

 

 

És lelkiismeretesen jártam az előadásokra és időpontokat egyeztettem, és bemagoltam a Zösszestermék mind a Zösszesösszetevőjét, a Zösszesfunkcióját, a Zösszesösszesmindenét és mentem és nyomultam.
A menágerem csupán arról az apróságról „feledkezett” meg, hogy hiába voltam valóban dinamikus és határozott és agilis, ha az értékesítői vénám olyan csontszáraz volt, mint a Szaharában teveszart kavaró ghibli.

 

Hogy mi a ghibli?! A végén megtudod.

Nem ér odagörgetni!!! 😉

 

Hogyan halmozd a kudarcot

 

Nagyon egyszerű: vágj bele egy konkrét szakmába nulla háttértudatással. Ahogy én.

Ha nekem azt mondta a kisnyugdíjas nénike, hogy nem tudja finanszírozni a tizenezer forintos tappancskrémet és jó neki a gyógyszertári kámforos keverék is, akkor én azt elfogadtam egy nemleges válaszként.

A menágerem azt mondta, nem baj, majd megtanulom, hogyan kell csinálni, mégpedig a következők alapján:

• Majd ráérzek.
• Majd ha eladtam a második, harmadik századik ilyenolyan csomagot, már kisujjból megoldom.
• Majd, ha nagyon figyelek az előadásokon, megtanulom, hogy kell jól csinálni.
• Ha rendszeresen fogyasztom a termékeket, akkor a személyes tapasztalataim alapján majd jól el tudom mondani, hogy mi mire való és akkor majd el is tudom adni.
• És akkor majd el tudom adni a tizenezer forintos tappancskrémet a kisnyugdíjas nénikének.
• Mert – figyelj, hívószó!- hiteles leszek!

 

 

(Látom ám, hogy fülig ér a szád!)

 

És én figyeltem. Kívülről-betéve megtanultam az előadásokat, amik arról szóltak, hogy:

• Milyen termékek vannak,
• Hogyan kell beszervezni magunk alá másokat,
• Abból nekem mennyi jutalékom lesz,
• Milyen jót teszek velük,
• Milyen jót tesz nekem, hogy jót teszek velük,
• Ez majd támogatja az önbizalmamat és felemel, (Hogy hova, arról nem szólt a fáma, de a felemel, az abban az időben egy nagyon erős hívószó volt.)
• Ha rendszeresen fogyasztom a termékeket, akkor a személyes tapasztalataim alapján majd jól el tudom mondani, hogy mi és mire való és akkor majd el is tudom adni.

Körülbelül ennyi értékesítési „tapasztalatot” adtak át hétről-hétre.

 

Szerinted sikeres értékesítő lettem?!

 

Igen, eltaláltad. Oké, most már hangosan is nevethetsz!
Nem.
Pedig esküszöm, hogy kerestem magamban azt a bizonyos értékesítői potenciált, de nem találtam, hiába fogyasztottam rendszeresen a termékeket és hiába tudtam, hogy mi és mire való, és hiába tudtam róla akár ódákat is zengeni.

Ma már tudom, hogy egyáltalán nem tanítottak meg értékesíteni, de még azt sem tanították meg, amire azóta már magamtól rájöttem (Bár még mindig  csontszáraz az értékesítői vénám):

• Ahhoz, hogy valamit el tudj adni, nem a termékről kell regélned, nem is arról, hogy neked milyen személyes tapasztalataid vannak a termékkel kapcsolatban; bár, ez utóbbi még storytellingnek elmegy triplahabos tejeskávéval.
• Azt kell átvinned a potenciális vásárlód szűrőjén, páncélján, hogy NEKI!!! mi a jó abban, hogy megeszi-megissza-magára keni az akármit. És ez az a tapasztalat, aminek végül hasznát vettem/veszem a szövegírásban.

 

Elsodorva

 

Ami valóban nagyon vonzó volt ezekben az előadásokban az a videósblokk volt, amin az ilyenolyanfokozatú menágerhögyek és menágerurak a vitorlásaikról nevettek a kamerába napbarnítottan valahol Florida partjainál és azzal kecsegtettek, hogy heti pár óra munkával el lehet érni ezt az életszínvonalat.

És igen, pirosra tapsoltam a tenyeremet a Puskásban, és nevettem azokon a marketinges/sales-es vicceken, amik hűdejók voltak… és amiket érdekes módon a következő heti előadásokon már úgy hallottam a központban, mintha az előadóval történt volna, ő találta volna ki.

Visszatekintve már nevetek azon, hogy mennyire naiv, idealista és igen, butuska voltam. Résnyire nyitottak előttem egy ajtót, amin át egy fikarcnyi rálátást engedtek a csillogásra, gondtalanságra, gazdagságra… én meg úgy rácuppantam, mint kisboci a tehéntőgyre.

 

Csak egy dolgot nem mutattak/tanítottak meg:

Hogyan és mit kell megtanulni és napról-napra megtenni VALÓJÁBAN ahhoz, hogy mindezt el is érjem?

 

Nem kaptam:

• könyveket
• jegyzeteket
• hanganyagot
• videót
• bármit

…amiben egy fikarcnyi érdemben alkalmazható tipp, tanács lett volna.

 

Amit kaptam, az a ghibli:

 

Forró és száraz, homokviharokat hozó szaharai szél.